Az emberiség édesség utáni vágya évezredekre nyúlik vissza. Kutatók szerint már az egyiptomiak is sütöttek, mai szemmel kezdetleges süteményeiket mézzel édesítették, tehát kijelenthetjük, hogy ők voltak a történelem első cukrászai.

Ezek a készítmények azonban a sütőtányér és az azt követő sütőmedence kialakítása miatt csak száraz összetevőkkel készülhettek, így szépen lassan elterjedt a sütőharang, melynek alakja lehetővé tette, hogy bizonyos mértékű nedvesség a formában, egyúttal a tésztában maradhasson.

A cukrászat következő jelentős lépcsőfoka a macesz nevű étellel vonható párhuzamba, melyet időszámításunk előtt 1200 körül a zsidók már fügével és mazsolával ízesítettek.

A görögök találták fel a kétszersültet, melynek modern változata a mai napig tápláló finomság. A keleti népek vállalkozó szellemében természetében sosem csalódunk, az első édesség boltok vagy standok nyitása is hozzájuk kötődik.

Igazán a középkor idején kezdett virágozni az édességipar. A királyi udvarokban már cukrászmesterek dolgoztak segédeikkel, azaz szakemberekre bízták a díszes finomságok elkészítését.

Az olasz eredetű marcipán is ekkortájt lett népszerű, valószínűleg a keresztes lovagoknak köszönhetően terjedt el Franciaországban, később pedig egész Európában.

Mivel a nádcukor akkoriban igen drága volt, a süteményeket leginkább mézzel édesítették. Ennek köszönhetően fontos ágazat lett a mézeskalácsipar, amelyre már 1270-ben céhek épültek.

A középkorban minden nemzetiségnek volt saját süteménye. Franciaországban a lepény, Angliában a puding vitte a pálmát, míg a torta igazi olasz találmány, a diós-mákos patkó pedig török eredetű. Szerencsére több autentikus magyar nyalánkságról is szól a fáma, mint például a rétes, a kürtősfánk, a dobostorta, vagy a csöröge.

Az édességek történetében a legnagyobb mérföldkövet az ipari forradalom jelentette. Ettől kezdve egyre bővebb választékban, nagyobb mennyiségben és olcsóbban kerültek piacra az édességek. Azóta tovább bővült az alapanyagok és a receptek köre – így alakult ki napjaink rendkívül széles választéka, amelyek közül a legkedveltebb a csokoládé, amelyet valamilyen formában naponta több mint egymilliárd ember fogyaszt.

Az első hivatalos magyar cukrászda Schwabl Ferenc nevéhez fűződik. A budai várban, 1827-ben nyitott üzlet később Ruszwurm néven vált híressé. 1854-re már 12 cukrászda üzemelt a fővárosban.
Az 1800-as évek második felétől a magyar édességgyártás is fellendült, Stühmer Frigyes cukorkakészítő volt a szakma úttörője. 1868-ban vásárolta meg addigi munkahelyét, a Szentkirályi utcai cukorkaüzletet Pesten, 1883-ra pedig a bővítéseknek és fejlesztéseknek köszönhetően hazánkban gőzüzemű berendezésekkel készítették a csokoládét. Kevesen tudják, de a Stühmer család szorosan kötődik a nagy becsben tartott Szerencsi Csokoládégyár alapításához, hiszen az a Magyar Cukoripari Rt., a Hangya Szövetkezet és a Stühmer-gyár összefogásának eredményeként jött létre 1923-ban.

Mi magyarok verhetetlenek vagyunk bizonyos iparágakban. A cukrászat pontosan ilyen. A 19. század olyan lendületet adott ennek a területnek, hogy azóta is csodájára járnak a világ minden tájáról.